Hogyan és miért lettem én ekkora szépségápolás-és sminkfanatikus, és honnan ered ez az egész? Viccesre fogott időutazás és önvallomás ideje jön. 🙂

Viszonylag korán, még gyerekkorban kattant ez be nálam. Első körben akkor, amikor 3 évesen kitépkedtem (ne kérdezze senki, miért…) az “Ez a divat” évkönyv lapjait a “nénis” oldalakkal. Majd 6 évesen megmakacsoltam magam és rendeztem egy hisztit (ami egyébként nem igazán volt szokásom), mert anyuék nem akartak nekem megvenni nyaralási szuvenírként egy kislány sminkes készletet. Mivel mindig arra tanítottak gyerekként, hogy egyszerre két dolgot nem vehetek meg, válasszak melyik kell úgy igazán, én azt mondtam, nekem más nem kell, csakis az a sminkes szett és én csendben maradok. Apu nem tudta hová tenni a dolgot, és gyakorlatilag megtiltotta, hogy nekem ilyenem legyen ennyi idősen… Aztán tovább is sétáltunk a “tett helyszínétől”, de én nem álltam le, azt mondtam, nekem az KELL! (Vagyis mai fejjel: “Nem-e? Na, fogd meg a söröm!”) Végül abnormális dolog ide vagy oda, apu aztán anyunak könyörgött, hogy menjen vissza és vegye meg nekem, mert egyszerűen itt és most nem tud velem mit kezdeni. 😀 (#petitekommandante) És valóban, amint a kezembe kaptam, onnantól kezdve síri csend honolt.

Nyaralásból hazaérve az volt az első dolgom, hogy nekiálltam tesztelni. Rúzsos lett még az orrom is, a pirosítótól pedig úgy néztem ki, mint egy pávián. De persze nem csak nekem, hanem szerencsétlen Barbie babáknak is. Emlékszem, amikor anyu a hosszú és gyanús csend után benyitott a szobámba, nem tudta abbahagyni a nevetést, ahogy rámnézett. Mondjuk, azt mondta, ez talán még jobb annál, mint amikor a falat rajzoltam össze zsírkrétával, vagy éppen az ő rúzsát tettem tönkre. Aztán fogott egy törlőkendőt és letörölte az arcomat, még mielőtt apa megláthatta volna a tökéletes, talpig sminkes alakításomat… Hmm, milyen kár érte. 🙂

Kicsit leharcolva, megfáradva, de ez volt a híres legelső…

A következő etap az akkori Avon-katalógusok megjelenése (#nemreklám, csak élménybeszámoló), nagyjából ’97 környékére datálva. Tinikoromban a katalógusokon kívül gyűjtöttem a Clearskin arcápoló termékeket és a Color Trend sminktermékeket – szóval volt helye a zsebpénznek már akkor is a fürdőszobapolcokon. Reggelente felébredve akkurátusan használtam az arclemosót, az arctonikot, a hidratáló tejet és a szalicilsavval átitatott korongokat is, miután alaposan áttanulmányoztam a használati utasításukat a flakonon és a katalógusban is. És én akkor ennek tudtam be, hogy a tinédzserkort megúsztam nagyobb arcproblémák nélkül. Szerencsére ez a korai rutin megmaradt az évek során, és egyre tudatosabban figyeltem arra is, hogy milyen összetevők és hatóanyagok kerülnek az arcomra.

Amikor elvégeztem a sminkes és a szépségtanácsadói képzést, akkor valójában ezek a korábbi élmények és tapasztalatok éltek bennem tudat alatt és az a segítő szándék, hogy tudjak másoknak is célzott megoldást javasolni egy-egy problémára. Akár személyesen, képek, videók, vagy írások formájában is. Minden egyes terméket, amellyel dolgozom, jómagam is használom előtte és tesztelem a hatását, ebből tudom eldönteni, hogy tudok-e vele arcot ápolni, dolgozni a jövőben, el tudom-e kötelezni magam mellette és jó szívvel tudom-e azt ajánlani másoknak is.

Kozmetikus nem szerettem volna lenni, és amennyiben tudom és látom, hogy egy adott személynek mélyebb kezelésre lenne szüksége, azt szakemberhez irányítom. Engem valahogyan az esztétikai része és a szépség kiemelése sokkal jobban érdekelt mindig is. Az arcápolás helyessége pedig azért elképesztően fontos számomra, mert sminkelni is csak a megfelelően előkészített bőrre lehet. Hiszen csak a helyes alaptextúrán mutat tökéletesen és tartósan az adott smink is.

 

Fotók: saját